Érdekességek a hóról.

  Az idei télre vonatkozó előrejelzések szerint kemény hidegekre kell számítanunk, és a hó sem fog elmaradni. Állítólag fehér karácsonyban gyönyörködhetünk majd, és sokáig meg is marad a hótakaró. Nagyjából egy hónap múlva kiderül, hogy valóban így lesz-e…

 

Amivel viszont már most is szolgálhatunk, az néhány érdekes tény a hóról:

-         Létezik olyan hideg, hogy már nem is tud havazni. A hó tulajdonképpen fagyott vízpára, ám előfordulhat, hogy akkora a fagy, hogy a tavakból, folyókból nem párolog elég víz a hóképződéshez.

 

-         Az Északi- és a Déli-sarkon lévő hósipka meleget sugároz az űrbe, mivel tükörként viselkedik, visszaveri a nap sugarait. Ezeknek a hatalmas hómezőknek a zsugorodása, eltűnése bolygónk felmelegedését vonja maga után, hiszen az általuk visszavert napsugarak itt maradnak, tovább melegítve a földet.

-         Habár nincs két egyforma alakú hópehely, az alakjuk tekintetében mégis felfedezhető egy egyezés: mindegyiknek hat oldala van.

-         A valaha megfigyelt legnagyobb hópelyhek az USA-ban, 1887. január 28-án, Montana államban estek, 38,1cm volt az átmérőjük.

-         Egy átlagos hópihe 5 kilométer/óra sebességgel száll alá, 3000 méter magasságból 36 perc alatt.

 

-         A Föld 12%-át borítja (21 millió négyzetkilométer) állandóan jég és hó. A Föld ivóvízkészletének 80%-a jégbe és hóba van zárva.

-         Egy hóvihar alatt akár 40 tonna hó is eshet, ilyenkor 120 atombombáénak megfelelő energia „őrjöng” a levegőben.

-         A Tanzániában lévő Kilimandzsáró csúcsa az egyetlen állandóan hóval fedett hegyorom, melyet az Egyenlítőről is látni lehet.

-         Japán ötödik legnagyobb városa, Sapporo a világ leghavasabb metropolisza. Évente átlagosan 630 cm hó esik.

-         Az első jól sikerült, részletgazdag fényképet egy hópehelyről Wilson A. Bentley-nek, egy amerikai farmernek sikerült elkészítenie 1885-ben. A Vermontban élő gazdálkodó a későbbiek során több ezer hópelyhet örökített még meg, felvételeit Snow Crystals (Hópelyhek) című albumában tette közzé. Mondhatni, munkásságának köszönhetően tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely.

Karácsonyi szokások a nagyvilágban

Északon a legfontosabb a Santa Luciához (Szent Lucához), a fények királynőjéhez fűződő szokás. Jóllehet a múlt századból ered, csak a harmincas években lett igazán népszerű: újságok útján keresnek egy lehetőleg hosszú szőke hajú fiatal lányt, s a jelentkezők egyikét megválasztják Lucának. Ő aztán december 13-án vörösáfonya ágakból és gyertyákból készült koronával ékesítve felvonulást vezet a városban. Kísérete a választáson alulmaradt Luca-jelöltekből és énekesekből áll. Luca cégeknél és iskolában is fellép, és Luca-kenyeret, kávét, mézeskalácsot és svéd puncsot kínál. A családokban mindig a legkisebb gyermeket öltöztetik be Lucának.
 

A "Jul"-on - szentestén - Svédországban és Dániában Tomtétól illetve Nissentől félnek az emberek. Ezek a kis koboldok a házban élnek, és meghatározzák az emberek sorsát. Karácsonykor azonban előjönnek rejtekükből, hogy bosszantsák a lakókat. Lecsillapításukra a családok egy tál rizskását helyeznek a padlásra, hogy a koboldok ezzel olthassák éhüket. A smörgasbord, a pazar karácsony esti vacsora előtt szaunába mennek a skandinávok. Az egész északi térségben általános szokás a karácsonyfa körültáncolása, csak ezután osztják szét az ajándékokat.

Nagy-Britanniában a farsangihoz hasonló papírdíszítéssel ékesítik fel a házat A gyerekek ajándékkérő leveleket írnak neki, amit a kandalló tüzébe dobnak, hogy így jusson el az Északi-sarkra. A család ajándékai a karácsonyfa alatt kapnak helyet, melyek - sokszor már jóval korábban - a feldíszített fa alatt gyűlnek. Az angolszász karácsony nem használja a szenteste fogalmát, ott december 25-én kezdődik az igazi ünneplés. Pulykakakas, puding és végezetül durranó cukorka kerül az asztalra, a fejükön papírkalapkát viselő résztvevők elé.

Írországban szokás karácsony éjszakáján piros gyertyát, egy darabka karácsonyi süteményt és egy pohár whiskeyt az ablakba tenni. A szent család számára, ha arra járna.

Spanyolországban a Háromkirályok érkezését ünneplik meg. Ünnepi felvonulás - cabalgada - keretében tarkán feldíszített kocsik vonulnak végig a városon. Manapság szenteste igen fontos lett a karácsonyi lottó. A kihúzott számokat élő adásban, énekelve ismertetik a nézőkkel. A spanyol karácsonyi süteményt "bol des rey"-nek nevezik. Készítőjük kis ajándékokat, pénzérmét és egy szem babot rejt el bennük. A bab meglelője "király" lesz, viszont jövőre neki kell fizetnie a süteményt.

Olaszországban a gyermekeket kétszer ajándékozzák meg. Szentestén csupán apróságokat kapnak, a nagy ajándék Háromkirályok napján érkezik. Ezen a napon - már csak a nagyon hagyományhű családoknál - a "strega befana", egy kis boszorkány jön el a kéményen át, és az angol Mikuláshoz hasonlóan juttatja el ajándékait.

Az ortodox egyházban másként ünneplik Krisztus születését. Görögországban nem szokás a bölcső, mivel nem Jézus, hanem Mária és a születés körülményei állanak az ünnep középpontjában, utóbbit ábrázolja a karácsonyi ikon. Szentestén egész éjjel tűznek kell égnie a házakban, hogy el ne jöjjenek a kalikancárik, a fekete ördögöcskék. Emögött az a hiedelem húzódik, hogy a világ egy fatörzsön áll, alatta van a gonosz alvilág. Az ördögöcskék megkísérlik összerágni a fatörzset, hogy a világ alázuhanjon. Ettől a csak tűz rettenti vissza őket. Az ünnep egyébként igen patriarchális: csupán az idősebbeknek megengedett, hogy ételt és ajándékot osszanak.

Európa keleti felén a kommunizmus idején háttérbe szorultak a karácsonyi szokások, amelyek most újra életre kelnek. Ezek között különösen fontos a jóslat: a leányok dióhéjba gyertyát állítanak és ezt vízbe helyezik. Akinek gyertyája először alszik ki, az megy először férjhez. Ha a kettévágott alma magháza csillag alakú: szerencsét hoz. Szlovákiában egy tál kerül a karácsonyfa alá, benne pénzérmék (gazdagság), fokhagyma (egészség) és kenyér (elegendő élelem).

Bulgáriában szuravacska készül: ez somágakból összeállított bokor, vattával, süteményekkel és erőspaprikával feldíszítve. December 28-án, az ártatlan gyermekek napján, a kicsik ezzel elverhetik a felnőtteket. Ami ehető leesik, azt közösen fogyasztják el.

Magyar szokások, hiedelmek


A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

 Fenyőfa - nem csak karácsonyi szimbólum 

A fenyőfa számos nép mitológiájában fellelhető - jellemzően a fény, illetve a halál fölött diadalmaskodó élet jelképeként. A kelták a tölggyel együtt a világfa földi másának tekintették, a görögök pedig Artemiszhez rendelték, akit nem csak a vadászat istennőjeként, hanem a születendő gyermekek isteni bábájaként is tiszteltek.

A régi germánok pogány rítusaiban is fontos szerepet játszott a fenyő. Azt tartották, hogy ez az örökzöld megvéd a téli napforduló előtt - amikor a leghosszabbak az éjszakák - különösen aktív szellemektől. Ennek jegyében született az Oh, Tannenbaum című ének is, mely ma már a legismertebb karácsonyi dalok egyikeként él a köztudatban, holott a szövegben még csak utalás szintjén sem jelenik meg keresztény ünnep.

Honnan származik a szaloncukor?

A szaloncukor ősét, a fondantcukrot - egyfajta kristálymassza - először Franciaországban készítették el, illetve kezdték összecsavart papírba helyezve árusítani. 1840-ben itt figyelt fel rá egy londoni édességbolt-tulajdonos, bizonyos Tom Smith, aki - látva, hogy a szó szoros értelmében viszik, mint a cukrot - egyszerűen lemásolta az ötletet.

A különleges édesség Angliában is népszerűvé vált, különösen a fiatal férfiak körében, akik szerelmüknek kedveskedtek a dekoratív csomagolású bonbonféleséggel. Smith, hogy fokozza a vásárlási kedvüket, szerelmes üzenetekkel ellátott papírdarabkákat helyezett a csomagolás belsejébe. Ebből alakult ki aztán a mai formájában ismert szaloncukor.

Karácsony Afrikában

Afrikában növekszik a legdinamikusabban a katolicizmus - ami nem meglepő annak fényében, ahol a szegénység a lakosság nagy részét ellehetetleníti, így szükségük is van a hitre. Ennek jegyében a karácsonyt is méltóképpen megünneplik - igaz, nem az Európában megszokott módon.

Kongóban a falvakon átsétáló, ünnepi dalokat előadó csoportok hívják az embereket karácsonyi misére, mely a szeretetajánlás körül forog, mintegy hálát adva Jézusnak mindazért, amit az emberiségért tett. Ezután a hívek egy pódiumon helyezik el ajándékaikat, majd szeretteik, barátaik körében elfogyasztják az ünnepi vacsorát.

Dél-Afrikában a karácsony a kempingezés és a kerti partik szezonjára esik. A házakat fenyőágakkal díszítik, és a karácsony reggeli mise után sokan a szabad ég alatt fogyasztják el a tradicionális ünnepi ételeket - sült pulykát vagy marhát, mazsolás rizst, szilvapudingot -, majd a természetben vagy a tengerparton múlatják az időt, élvezve a szikrázó napsütést.